Új zsidó–keresztény bibliai szótár
2022.03.13. Szalagyi Csilla
Petzel, Paul / Reck, Norbert (szerk.): Von Abba bis Zorn Gottes. Irrtümer aufklären – das Judentum verstehen, Ostfildern, Patmos Verlag, 2017, 207 l., fve 10,00 €.
Nagy nyilvánosságot érdemel az a tudományos igénnyel létrehozott, de könnyen használható bibliai kislexikon, amely 2017-ben Abba, Atyától Isten haragjáig címmel látott napvilágot (német eredetije természetesen szójáték: A-tól Z-ig). Amint a magyarázatként is szolgáló alcím jelzi, a könyv a tévedések tisztázására és a zsidóság méltányosabb megértésére törekszik, létrejöttét a zsidó és keresztény vallási kultúra közötti tisztább és zökkenőmentesebb kommunikációt sürgető megfontolások készítették elő. Mindez fontos alapokat biztosít ahhoz, hogy a kulturálisan rögzült és előítéletekkel terhes félreértéseket és tévedéseket el lehessen oszlatni.
A kötet témakörei elsősorban a bibliai hit kulcsszavai köré rendeződnek, másodsorban pedig olyan egyházi hagyományokat szólaltatnak meg, amelyek évszázadok óta központi szerepet játszanak a zsidóság és a kereszténység kapcsolattörténetében. Egyfajta alapszókincs jegyzékeként és magyarázataként is olvasható a kötet, hisz olyan, mindenki által ismert fogalmak részletes kommentárját tartalmazz, mint amilyen az Abba, Atya megszólítás (legyen szó korai vagy jelenkori használatáról), a keresztény(ség), a régi és az új szövetség vagy a zsidómisszió – hogy csak néhányat említsünk.
Mint azt a kötet szerkesztői, a teológus és művészettörténész Paul Petzel, valamint Norbert Reck – a Concilium című zsinati folyóirat német kiadásának egykori (2000–2016) felelős szerkesztője, a Német Katolikusok Központi Bizottsága keretében működő zsidó–keresztény kerekasztal tagja – az előszóban kifejtik: sajnálatos, hogy a zsidóság és a kereszténység kölcsönös kíváncsisága, egymás vallását és kultúráját felfedező tanulékonysága legtöbbször csupán a közös kutatások résztvevőit örvendezteti meg. Az eredmények nem jutnak el magukhoz a vallási közösségekhez – részint időhiány miatt, részint pedig azért, mert az érdeklődő közönségnek egyszerűen már nem marad energiája, hogy nehezen befogadható kötetekből tájékozódjon. A fő cél ezért az, hogy keresztények és zsidók egymást megértve, a közös elköteleződést tudatosítva tájékozódjanak saját vallásuk hitbeli és kulturális közegében, s ez a tájékozódás egyaránt ösztönözzön a történelmi múlttal való szembenézésre és a jelenkor kulturális összefüggéseinek megismerésére. A Jahvéról mint „háborús Istenről” szóló rész (Kriegesgott JHWH?) végkicsengése például így hangzik: „Épp az olyan szövegek esetében, amelyekben Istenről és az erőszakról esik szó, elodázhatatlan, hogy egykorú szövegösszefüggésükben olvassuk őket, s megértsük, mi a szerepe az elbeszélésben a hatalomról, az erőszakról vagy a háborúról való beszédnek. Ha a Ószövetség egészét tekintjük – a teremtéstörténeteket, a prófétai szövegeket és a messiási reményeket is beleértve –, akkor nem kerülheti el figyelmünket az istenkép megformálódásának egyre erősödő erőszakkritikai iránya, s nem csupán azokban a korszakokban, amikor a zsidóság idegen uralom alatt élt” (149. o.)
A lexikonszerű kifejtés azokból a kulcsszavakból indul ki, „amelyekben összeér egymással a zsidóság és a kereszténység” (11. o.). Ezenfölül a szerzők olyan közös fogalmakat is kerestek, amelyekhez napjaink közéletében a burkolt antiszemitizmus felhangjai társulnak. A szócikkek elsőként mindig az egyes szavak eredetét vizsgálják, ezt az adott szó vagy kifejezés körül kialakult vita ismertetése és az évszázadok során az eredeti jelentésekhez tapadó, mára végképp rögzült tévképzetek vizsgálata követi. Világosan megnevezni a félreértéseket, tisztázni azok okát fontosabb, mint a jelenlegi vitákban állást foglalni – vallják a szerkesztők és az egyes szócikkeket jegyző, egymással kölcsönösségre lépő, egymás észrevételeit saját kutatásaikkal kiegészítő szerzők. A köteten ugyanis igen sokan dolgoztak – összesen 33 zsidó vallástudós és keresztény teológus. Egy-egy kulcsszó magyarázatában legalább 5–6 szerző munkája követhető nyomon, de jóval többen is hozzászólhattak volna az egyes címszavakhoz – ám ekkor a kötet elvétette volna eredeti küldetését: azt, hogy jól használható és könnyen befogadható kézikönyvként szolgálja az érdeklődőket.
A kötet felépítése is szemlátomást a használhatóságot támogatja. A szerkesztői bevezetés után betűrendben következnek az egyes témakörök. A problémafelvetés rendszerint a különböző fogalmakhoz kapcsolódó keresztény félreértést veszi alapul. Ezt követi a vonatkozó bibliai szövegkörnyezet és az annak magyarázata körül kialakult vita ismertetése. A szerzők, miközben az ellentmondásokra is kitérnek és egymásnak feszülő nézeteket ütköztetnek, felvillantják a hiteles értelmezés lehetőségeit, így juttatva nyugvópontra a fogalmak magyarázatát. Helyenként a zsidóság és kereszténység későbbi dokumentumaihoz is kapcsolódnak a fejtegetések. Végezetül pedig a fogalomtörténet jövőjére utaló kitekintéssel és szakirodalmi utalásokkal zárulnak a szócikkek: a fogalmat részletesebben tanulmányozni kívánók így bibliográfiára is támaszkodhatnak. A közel 60 szócikk között olyan témák szerepelnek, mint a szemet szemért, vagy az istengyilkosok – az ilyen, súlyosan terhelt fogalmak eredetének tisztázása egyértelműbbé teheti a Soá utáni korszak feladataként adódó megértés kötelességét.
A fejezetek mindvégig igazodnak egymáshoz, hasonló szerkezetűek, kivéve egyetlen, a Nostra aetate 4 című szócikk kivételével, ahol egy bevezetőt követően a zsinati dokumentum 4. fejezetének egészét olvashatjuk (122–125. o.). E dokumentum az előszónak is döntő fontosságú kiindulópontja. Jelentőségét nem lehet eltúlozni, hiszen a II. Vatikáni Zsinat „Az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról” szóló, 1965. október 28-án kelt nyilatkozatának 4. fejezete alapvetés a zsidók és a katolikusok viszonyának jelenkori alakulásához. Paul Petzel és Norbert Reck jóvoltából – a zsidó–keresztény párbeszéd iránti elkötelezettségüknek köszönhetően – jól használható kislexikon született, amely valóságos hiányt pótol a szentírásmagyarázat oktatásában és általánosságban is a teológiai képzésben. Amint a szerkesztők bevezetőjükben írják, a fogalmak megválogatása annak érdekében történt, hogy helyes értelmezésük érintkezési pontként szolgáljon a zsidóság és a kereszténység között (11. oldal). Vajon mit olvasnak ki a zsidók és a keresztények ugyanazokból az ószövetségi iratokból, amelyeket mindkét vallás szent szövegeknek tekint? Mit jelent, hogy az újszövetség szerzői javarészt maguk is zsidók voltak, és mire következtethetünk abból, hogy Pál apostol egész életében megőrizte zsidó identitását, amelyet – bármennyire szerette is Jézust (vagy épp ezért) – sohasem adott fel? Az Abba, Atyától Isten haragjáig című kötet rengeteg pontjon ösztönöz mind a zsidó és keresztény tudáskészlet, mind a bibliai kinyilatkoztatásban és annak nyomán kibontakozó történelem átértékelésére és továbbgondolására, miközben maga is a tudományos párbeszéd alapjain nyugszik. Különleges érdeme, hogy egyszerű és átlátható szerkezetben tár fel bibliai szakaszokon alapuló vallási előfeltevéseket, amelyek részben megalapozottak is lehetnek, ám a belőlük kiinduló értelmezések – ha nem látunk a felszín mögé – könnyen vezethetnek hamis következtetésekhez. Épp ezért nem csupán egyházi hivatalviselők számára megkerülhetetlen, hanem ajánlott olvasmány és tudástár mindenki számára, aki érdeklődik a vallás és a vallási kultúra iránt, vagy csupán tanulni vágyik.