A hit és az igazságosság vértanúi

A gyilkosok éjszaka jöttek. A salvadori „felsőbb hatóságoktól“ származó parancs szerint azt a feladatot kapták, hogy San Salvadorban, a Közép-amerikai Egyetemen (UCA) megöljék a jezsuitákat. 1989. november 16-án reggel a kertben találtak rá a lelőtt jezsuita atyákra: Ignácio Ellacuríára, Segundo Montesra, Ignácio Martín-Baróra, Joaquín López y Lópezra, Juan Ramón Morenóra és Amando Lópezra. Velük együtt kivégezték Elba Ramos szakácsnőt és lányát, akik a polgárháború elől menekülve kerestek védelmet ezen az éjszakán a jezsuiták házában.

Miért is ölték meg őket? A legrövidebb válasz az egyetemi kápolna síremlékén olvasható. Az 1974-75-ös általános rendi gyűlésnek a mai jezsuiták számára megfogalmazott legfontosabb feladatát idézi: „Mit jelent ma jezsuitának, Jézus társának lenni? Odaállni a kereszt alá korunk döntő harcában: a hitért vívott harcban, amely az igazságosságért vívott harcot is magában foglalja.“

A jezsuiták ezzel az alapvető elhatározással akartak válaszolni a világméretű igazságtalanságra mint legsürgetőbb kihívásra. Prófétai módon a rend gyűlése már előre jelezte: „Nem dolgozhatunk az igazságosságért a nélkül, hogy ne fizetnénk meg az árát.“ Ez a mondat is ott áll a síremléken.

Ignacio Ellacuría filozófusként, teológusként és a jezsuiták vezette egyetem rektoraként életfeladatának tekintette, hogy fellépjen a hitért és az igazságosságért. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a salvadori lakosság többségének égbe kiáltó szegénysége miatt nem lehet a tudományt pusztán a tudomány kedvéért művelni. A Közép-amerikai Egyetemnek ezért a szociális reformok egyetemévé kell válnia: el kell köteleznie magát a szociális reformok mellett, hogy igazságosabb társadalmi rend valósulhasson meg. Azoknak a hangjává kell válnia, akik nem tudják hallatni saját hangjukat. Így a hatalmon lévők és a gazdagok céltáblájává vált.

A megbízókat és tetteseket a mai napig nem vonták felelősségre. Egy spanyol bíróság hiába kérte tizenhárom magas rangú katonai vezető kiadatását. Botrányos, hogy a korábbi honvédelmi miniszter helyettese, Juan Orlando Zepeda a következő parlamenti választásokon a szélsőjobb ARENA-párt jelöltjei között szerepelt. A gyilkosság idején végig rádiókapcsolatban állt a „halálbrigáddal“.

A világhírű jezsuita teológust, Jon Sobrinót csak azért nem ölték meg, mert éppen akkor előadássorozatot tartott külföldön. Rendi testvérei és a két nő halálakor ezt írta: „A vértanúságnak megvan a saját hathatós fénye, amely többet mond az életről és a hitről, mint ezer szó. A történelem során minden vértanú feltámad.” A vérontást követő években Sobrino szavai hatékonyan beigazolódtak. (Tanulmánya Isten országáról a Mérleg 2008/3-as számában jelent meg és itt olvasható ».) Oscar Romero érsekhez hasonlóan a két nő és hat jezsuita is feltámadt a salvadori népben. Ott élnek a szegények szívében, akiknek emberi méltósága mellett papként,  tudósként, keresztényként  elkötelezték magukat. Városokat neveznek el róluk, képük sok templomben megtalálható. Sírjuk az egyetemi kápolnában ugyanúgy zarándokhelynek számít, mint a kert, ahol a megöltekre rátaláltak és ahol ma rózsák nyílnak.

A huszonöt éves évforduló alkalmából a Közép-amerikai Egyetem sokféle módon emlékszik rájuk: kiállítást nyílt, színdarabot mutat be. De a jelenlegi, továbbra is szociális igazságtalanságoktól és erőszaktól sújtott salvadori helyzetről is több szintű párbeszéd zajlik. November 15-én James McGovern, az amerikai Kongresszus képviselője arról beszélt, milyen szerepe volt a jezsuiták meggyilkolásának az USA közép-amerikai politikájában. Az ünnepségek csúcspontja – mint minden évben – idén is a 15-éről 16-ára virradó éjszaka fáklyás-gyertyás körmenete, amelyet közös eukharisztia-ünneplés zár.

Európa több helyén is megemlékeznek az UCA vértanúiról. Például a Bécsi Egyetem teológiai kara Unterwegs zu einer neuen Zivilisation geteilter Genügsamkeit. Perspektiven utopischen Denkens 25 Jahre nach dem Tod Ignacio Ellacurías [„Úton a megosztott szerénység új civilizációja felé. Ignacio Ellacuría utópisztikus gondolkodásának távlatai 25 évvel halála után”] címmel.