Az etnikai nacionalizmus nem fér össze a kereszténységgel – A német püspökök felhívása
2024.09.05. Német Püspöki Kar
– a 2024. szeptember 1-jei német tartományi választások margójára –
Németország viharos időket él át. A hangulat zaklatott, a társadalom polarizálódott. A lakosság egyre nagyobb hányada vonzódik a szélsőjobboldali vagy jobboldali populista mozgalmakhoz. A szélsőjobboldal közegében megszületett a „remigráció” jelszava – ezzel jelölik azt a törekvést, hogy a migrációs hátterű embereket kiszorítsák az országból. Mi, püspökök kifejezetten támogatjuk azt az eleven és erőteljes tiltakozó mozgalmat, amely Németország utcáin hallatja hangját. Mindenki, aki a demokratikus, liberális és emberbaráti szellemben kifejezi szembefordulását a jobboldali szélsőségesek mesterkedéseivel, megérdemli mindannyiunk támogatását és tiszteletét. Örvendetes, hogy oly sok keresztény elkötelezetten kiáll az emberi méltóság, az emberi jogok és a demokrácia mellett!
Mély aggodalommal tapasztaljuk, hogy a radikális gondolkodásmód egyre erősödik és akár embertársaink gyűlöletébe is átfordul. Különösen aggasztó, ha a gyűlölet vallásukra, származásukra, bőrszínükre vagy szexuális identitásukra irányul. Úgy véljük, e fejlemények hátterében különféle, Németországban és Európában évek óta tartó válságok húzódnak meg. A 2008-as globális pénzügyi krízis és az euróadósság-válság bizonytalanságot eredményezett, sőt, sokak tényleges anyagi veszteségével járt együtt. Az Európába és főként Németországba 2015 óta érkező menekültek nagy száma sokakban részvétet és segítőkészséget ébresztett, de jó néhány polgártársunkban azt az érzést is kiváltotta, hogy a menekültek befogadása elviselhetetlen terhet ró az országra. A koronavírus-járvány gyökeresen megváltoztatta sok ember életét. Végül pedig az Ukrajna elleni háború mélyen megingatta azt a feltételezést, hogy Európában a béke szilárd pilléreken nyugszik. A közel-keleti terror és háború nemkülönben része a válságfolyamatnak. Mindezt korunk olyan nagy kihívásai tetézik, mint a klímaváltozás és a digitális fejlődés okozta mélyreható átalakulások. Az aggodalom és a jövőtől való félelem egyre nő. A válságok sokasága azonban nem válhat a civil demokratikus öntudat eróziójának és a szélsőséges álláspontok térnyerésének táptalajává.
Németország és Európa a 20. században szélsőséges ideológiák és mozgalmak felemelkedését és bukását élte át. Ezek katasztrofális következményei arra figyelmeztetnek, hogy ma is ébernek kell maradnunk. A katolikus egyház ezért határozottan elutasít mindenfajta szélsőséget. Utóbbiak felelőtlen módon fenyegetik a közjót és a liberális rendet. Napjainkban a szélsőjobboldali eszme jelenti a legnagyobb politikai fenyegetést hazánk és Európa számára.
A szélsőjobboldali ideológia azt állítja, hogy vannak népek, amelyek „lényegük” szerint, kultúrájuk és életformájuk tekintetében élesen különböznek más népektől. Eszerint vannak úgymond „természetes” és „mesterséges” nemzetek. A szélsőjobboldali ideológia számára a nemzet a származás, végső soron pedig a vér közössége. Ez a gondolkodásmód alapvetően megkérdőjelezi, sőt, ha úgy adódik, elutasítja a különböző eredetű, vallási hovatartozású és kulturális hátterű emberek együttélését. A népet „etnikumként”, azonos származású és azonos vagy hasonló kultúrájú emberek közösségeként gondolja el. Ez a népnemzeti nacionalizmus ideológiája. Nem véletlen azonban, hogy a nemzetiszocializmus borzalmai után alaptörvényünk „démosz”-ként érti a népet.A „démosz” egyenjogú emberek közössége, akik az emberi és polgári jogok alapzatán közösen építik és formálják társadalmunkat.
A jobboldali szélsőséges attitűdök és elképzelések lényegében a marginalizálásra és a kirekesztésre irányulnak. Ez a radikalizálódott ideológia vagy tagadja, vagy relativizálja minden ember egyenlő méltóságát, amelyet a politikai cselekvés szempontjából lényegtelennek nyilvánít. Az egyház számára azonban egyértelmű, hogy minden embernek sérthetetlen és feltétlen méltósága van. Ez a méltóság minden ember istenképmás-mivoltában gyökerezik, egyszersmind megalapozza az emberi jogokat. Az emberi méltóság tehát a keresztény emberkép kiindulópontja és célja. Ez a gondolkodásmód alkotmányunkban is kifejezésre jutott. A nemzetiszocializmussal és az új jobboldallal éles ellentétben az Alaptörvény kifejezetten elismeri az emberi méltóság alapvető, az államrendet és minden társadalmi interakciót meghatározó jelentőségét.
A kulturális egyneműségében elgondolt saját nép középpontba állítása szükségképpen együtt jár azzal, hogy szűkül a szolidaritás elve, amely pedig központi szerepet tölt be a katolikus társadalmi tanításban, egyszersmind a német alkotmány egyik vezérelve. A szélsőjobboldaliak „szociális patriotizmust” követelnek, amin a népnemzeti kollektívum belső szolidaritását értik. Akik nem tartoznak ehhez a nemzethez, azoknak legyen kevesebb joguk és társadalmi részesedésük akkor is, ha Németországban élnek és dolgoznak. A fejsze a demokrácia gyökeréhez ért, hiszen a demokrácia jellemzője a mindenkit egyenlőképpen megillető jogok eszméje. A szolidaritást mindazoktól megtagadják, akik nem tartoznak a saját közösségükhöz. Ugyanez áll a menedékkérőkre is, akiket már nem engednek be feltétel nélkül az országba; valamint mindazokra, akik máshol ínséget szenvednek. Elutasítják tehát a szegény országokkal való fejlesztési együttműködést, amiként az olyan államok támogatását is, amelyek – mint Ukrajna – agresszió áldozatai és a túlélésért küzdenek.
Az egyház máshogy látja: azokat, akiket politikai meggyőződésük, vallásuk vagy származásuk miatt üldöznek, valamint a háborús menekülteket a jövőben is be kell fogadnunk hazánkba. Továbbá az egyház szerint a közjó mindig egyetemes távlatú fogalom. Ezért támogatjuk a többoldalú együttműködést és szolidaritást mind az Európai Unióban, mind világszerte.
Németországban és Európában a második világháború után is volt szélsőjobboldal. Az utóbbi években azonban a szélsőjobboldali attitűdök sokkal inkább elterjedtek a társadalomban, „kimondhatóvá” váltak és egyre nagyobb befolyást nyernek. Több radikalizálódási hullámot követően ma különösen az Alternatíva Németországért pártban uralkodó a nacionalista magatartás. Az AfD ingadozik a valódi jobboldali extremizmus – amelyet egyes tartományi egyesületek és a párt ifjúsági szervezete esetében az Alkotmányvédelmi Hivatal is megállapított –, valamint a kevésbé radikális, kevésbé elvi alapú jobboldali populizmus között. A jobboldali populizmus a szélsőjobboldal különféle árnyalatú peremvidéke, amelyből ideológiai tápanyagát meríti. Mindkettő szabad utat ad a sztereotip ellenérzéseknek a menekültekkel és a migránsokkal, a muszlimokkal és az úgynevezett globális elitek állítólagos összeesküvésével szemben, de egyre inkább a zsidókkal szemben is.
Teljes egyértelműséggel kijelentjük, hogy az etnikai nacionalizmus összeegyeztethetetlen a keresztény Isten- és emberképpel. Ezért a szélsőjobboldali pártok és a szélsőjobboldali ideológia peremvidékén burjánzó társadalmi képződmények nem lehetnek a keresztények politikai tevékenységének színhelyei, és nem is választhatóak. A szélsőséges jobboldali – kivált a rasszista és az antiszemita – jelszavak hangoztatása összeegyeztethetetlen az egyházban végzett főállású tevékenységgel vagy önkéntes szolgálattal.
Felhívjuk polgártársainkat – azokat is, akik nem osztják hitünket –, hogy hárítsák el és utasítsák vissza a szélsőjobboldal politikai ajánlatait. Aki szabad és demokratikus társadalomban akar élni, nem lelhet otthonra ezekben az eszmékben. Aki olyan pártokra szavaz, amelyeket az Alkotmányvédelmi Hivatal legalább részben a „bizonyítottan szélsőjobboldali” kategóriába sorol, szembeszegül az emberi együttélés és a demokrácia alapvető értékeivel.
A félreértéseket elkerülendő: a szélsőjobboldaliság minden formája elleni egyértelmű kiállás semmiképpen sem jelenti azt, hogy az egyház kerülné a párbeszédet azokkal, akik fogékonyak ugyan a szélsőjobboldali ideológiára, de hajlandóak beszélgetni. A radikális tételeket is meg kell vitatni, de meg is kell cáfolni azokat. A jobboldali szélsőséggel való egyértelmű szembenállás azt sem jelenti, hogy a meglévő gazdasági és társadalmi problémákat – amelyek például a társadalmi igazságosság megvalósítása vagy a migránsok integrációja terén adódnak – bagatellizálhatók vagy figyelmen kívül hagyhatók. Foglalkozni kell velük, hiszen minden más csak tovább radikalizálná a szélsőjobboldalt. A megoldásnak azonban mindenkor összhangban kell lennie a kereszténység által megjelenített és aktívan támogatott humanitárius ethosszal, amely alapjaiban határozza meg államunkat és társadalmunkat. Ennek elemi alkotórészei: az emberi méltóság, az emberi jogok, különösen az élet védelme a kezdetektől természetes befejeződéséig, valamint a szolidaritás.
Az értékek és alapelvek közül a legfontosabb minden ember egyenlő méltósága. Tág értelemben vett emberi méltóság nélkül nem létezhet szabad és igazságos együttélés. Az emberi méltóság a keresztény emberkép eleven centruma és alkotmányos rendünk horgonya. Álljunk ellen mindannyian, ha veszély fenyegeti az emberi méltóságot és az emberi jogokat! Cselekedjünk együtt és hathatósan a liberális demokrácia védelmében!
A Német Püspöki Kar közgyűlésének határozata 2024. február 22-én
(Mérleg-fordítás)