Az egy halála a többiek halála
2022.11.02. Ghislain Lafont
Ghislain Lafont OSB (†2021) gondolatai halálról és feltámadásról a Pannonhalmi Szemlében.
Jézus halálának jelentősége feltámadásában rejlik – ennek felismerése azonban még nem jelenti e halál olyannyira egyedülálló voltát, hogy egyáltalán ne tartozzék a halálra vonatkozó általánosabb kérdésfelvetés körébe. Ha Jézus halála emberi halál volt, úgy annak, amit a halálról általában véve tudunk, segítenie kéne eme egyedülálló halál megértésében is. A halál manapság ismét az érdeklődés homlokterében áll; a pszichoanalízis azt keresi, hogy szimbolikusan mit jelent az egyén számára, a szociológusok és a vallástörténészek pedig ugyanerre kérdeznek rá a közösség viszonylatában. Azt is mondhatnánk, hogy a halál testközeli megtapasztalása által kiváltott reflexió (kórházakban vagy másutt), valamint az eutanázia kapcsán megindult gondolkodás az ars moriendi jelenkori reneszánszához vezetett. Magam is a kortárs kultúrának ebből az adottságából szeretnék ihletet meríteni ahhoz, hogy fényt derítsek Jézus halálának emberi valóságára.
Az embertudományok megközelítésében a halált csakis az életben maradottak szemszögéből vizsgálhatjuk: mit jelent számukra valakinek a halála, milyen következtetést vonhatunk le ebből az ember, valamint az emberi test valóságára nézve? Igazából nagyon is illik témánkhoz ez a fajta kérdésfelvetés, hiszen Jézus halála és feltámadása csakis az apostolok tanúságtételén keresztül jut el hozzánk, vagyis az a tapasztalat közvetíti számunkra, amelyet õk közösségi és egyéni létükben a meghalt és feltámadott Jézusról szereztek. Mindaz tehát, amit itt röviden mondani szeretnénk, az apostoli tanúság jobb befogadását célozza.
Tovább a Pannonhalmi Szemle 2009/1-es számában olvasható íráshoz »