Hit és tapasztalás
2023.05.23. Edward Schillebeeckx
Kereszténység és modern világ (részlet)
A II. Vatikáni Zsinat előtt a keresztény teológiában, vagyis a hívő embernek azon való töprengésében, hogy Isten tulajdonképpen mit is akar velünk, emberekkel Jézusban és Jézus által, a katolikusok között általános megújulás kezdődött. Ennek a megújulásnak pusztán egyetlen vezéreszméje volt: vissza a forrásokhoz, hiszen minden ott kezdődött. Ez a fordulat kétségkívül gazdagította a teológiát.
Néhány évvel a zsinat után azonban a teológia új, kritikus küszöböt lépett át. A korábbinál sokkal erőteljesebben arra a belátásra jutott, hogy a keresztény teológia nemcsak egy, hanem két forrásból merít. Ezeket pedig, kritikai igénnyel, szüntelenül össze kell kapcsolni egymással. Az egyik forrás a zsidó-keresztény mozgalom teljes tapasztalati hagyománya, a másik a keresztények és a nem keresztények mai, új emberi tapasztalatai. Ehhez az embertudományok, de a természettudományok is hozzáteszik a saját részüket, hiszen ezek is konkrét, modern tapasztalataink meghatározó elemei.
A magam részéről úgy vélem, hogy két Jézus-könyvemben1 ez a két forrás úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy a mindenkori aktuális szituáció, vagyis az, amelyben élünk – a második forrás –, az Izrael történetében és Jézus (a keresztények meggyőződése szerint Istentől érkező és az embernek szánt üdvösségnek tekintendő Jézus) történetében kifejeződő isteni megnyilatkozás megértésének (vagyis az első forrásnak) belső, konstitutív eleme. Nem arról van tehát szó – miként azt korábban gyakran gondolták –, hogy mindazt, amit eleve már a biblikus hagyományból megismertnek hittünk, a mai szituációnkra alkalmazzuk. Ellenkezőleg: arra a belátásra jutottunk, hogy senki sem tudja megállapítani, mit jelent pontosan ma számunkra az evangéliumi üzenet anélkül, hogy összefüggésbe ne hozná a mai szituációval.
Az „Isten” szót, amelyet Jézus az embereknek szánt üdvösségi üzenetének középpontjába állított, életünkben csakis akkor használhatjuk értelmesen – sokan közülünk talán éppen akkor fogják ismét használni – , ha az „Isten” szót úgy tapasztaljuk meg, mint valóságos életproblémáinkra adott felszabadító választ. Ha ez így van, akkor mai tapasztalati világunkban kell, hogy legyenek alkalmak, amikor Isten emberi értelemmel felfoghatóan szóba hozható. Egyébként csak hagyományosan ismételgetjük, amit másoktól tanultunk. Ilyen körülmények között azonban a mai emberek előbb-utóbb búcsút intenek a megtanult tartalmaknak, mert úgy érzik, hogy azok már nem adnak releváns választ mindennapi és mélységesen emberi életproblémáikra. Az „eszi, nem eszi, nem kap mást” mentalitás a mai emberek számára már nem létezik.
A hit és a tapasztalat – vagyis a saját életünk, a saját világunk – közti lényegi kapcsolat problémája tulajdonképpen nem új. Sőt, az Újszövetségtől kezdve ebből érthető meg a teológia egész története. Csakhogy a múltban a klerikus értelmiségi elit tapasztalatán volt a hangsúly, (…) ma ellenben mindennapi tapasztalataink állnak előtérben (…).
A hit praxisa és a kortárs tapasztalatok közti törés elsősorban akkor válik megfontolandóvá a modern világban, amikor a vallás nem nyer megerősítést a társadalmi-kulturális életből, mivel már nem a társadalom összetartó ereje. Az új helyzet miatt a vallásoknak újfajta kockázatokkal kell szembenézniük, így például azzal a tendenciával, hogy a magánélet szűk területére vonuljon vissza, hiszen úgy tűnik, egyedül ott maradt még számukra tér; vagy azzal, hogy a vallás a társadalomnak utat mutató etikai iskolára redukálódjék; (…) vagy pedig nosztalgikusan visszavágyódjék a régi egyházképhez, amelyben a vallás a társadalom mindent magába foglaló és egységesítő tényezője volt.
A vallás intézményes szempontjai ma mindenütt élénk vita tárgyát képezik. Ugyanakkor egyetlen szociológiai elemzés sem mutatta ki, hogy megszűnt volna az emberi egzisztencia vallási dimenziójának az emberekre gyakorolt vonzereje. Ha igaz is, hogy az intézmények és a dogmák a vallás lényeges aspektusai, akkor is alárendelődnek az Istenre vonatkozó vallási tapasztalatnak, vagyis a hit vallási irányultságának.
Másrészt azt is megállapíthatjuk, hogy éppen a szekularizált világban új és mindent átható módon válik érzékelhetővé az elidegenedés tapasztalata. Napjainkban ugyanis érzékeny veszteséget szenvedett el az elsősorban a tudományos és technológiai alapon megvalósuló szekuláris haladásba vetett hit. A tapasztalatok ennek ellenére ritkán vagy szinte sohasem kapnak kétértelműségtől mentes vallási értelmezést. Ugyanakkor a vallás, ha nem akarja felszámolni önmagát,nem mondhat le a végérvényes integrációra való képességéről – akkor sem, ha ez a képessége ma a korábbitól eltérően fejti ki hatását. A vallás mai integrációs ereje ugyanis semmiképpen sem vág egybe a vallás egykori funkciójával.
Vagyis a vallásokra nem azért van szükség, hogy valamely társadalom alapvető értékeit megőrizzék, de nem is azért, hogy az önmagukat fenntartani nyilvánvalóan nem képes társadalmi berendezkedéseket legitimálják. Inkább aztmondhatjuk, hogy a modern embert a világban megszerzett tapasztalatai egyúttal új tapasztalatokkal és döntésekkel szembesítik. A szekularizált világban az ember a „vallásit” immáron nem a pathosz módján vagy passzívan, egyfajta „high” élmény formájában tapasztalja meg (vagy ha igen, eleve gyanút kelt). A mai vallásos magatartás a különböző – vallási és nem vallási – irányokból érkező tapasztalatokra adott személyes és reflexív választ tükrözi vissza. A közvetlenség felületes látszata ellenére a vallás mindig is rendelkezett és rendelkezik valamiféle reflexivitással, de úgy, hogy ez nem kényszeríti a spontaneitás feladására. A szekularizált világban ez még jobban feltűnik. A modern ember reflektál bizonyos tapasztalatokra és értelmezi azokat, gyakran óvatosan tapogatózva, vallásosan. A megszerzett kétértelmű tapasztalatok lehetnek pozitívak (a végtelenség élményeire irányulók), de negatívak is (a végesség élményei). A mai embert döntésre késztetik, vagyis arra szólítják fel, hogy szerezzen tapasztalatot ezekről a tapasztalatokról.2
Az ürességben, hiábavalóságban való élet, amely minden pillanatban lezárulhat, valamint a szabadság mint állandó kihívás és tehertétel létünk bizonytalanságának talán minden eddiginél intenzívebb érzését hívja létre. De még tovább mehetünk: az emberek akkor érzik magukat a leginkább fenyegetettnek, ha társadalmi sikereket érnek el. Maga a fenyegetettség „transzcendens” formákat ölt. Ezek a tapasztalatok önmagukban nem vallási jellegűek (egyeseket inkább hitük feladására ösztönöznek), de eljuttatják az embert valamiféle határra, valamilyen végérvényes felismerésre;vagy arra a meggyőződésre, hogy létünk pőre és üres tényszerűsége a végső, komor szó; vagy pedig arra a hitre, hogy létezik egy irgalmas, transzcendens valóság. (…)
Ha az egyházak régi keresztény tapasztalati hagyományukat a mai ember számára idegen fogalmi rendszerben adják elő, akkor a legtöbb ember eleve elveszíti a kedvét, hogy éppen ezt [ti. a keresztény] útkeresést fogadja el saját tapasztalatainak lehetséges értelmezéseként. Másrészt a hit tapasztalati alapú átadása, ha a Jézus-történet kifejtése nélkül történik, keresztény szempontból nem hatékony. Hogy ki az Isten, azt a keresztény hit hagyománya szerint maga Isten mutatta meg egy különleges történetben, egy olyan történésben, amelynek alapja Jézusban, illetve az ő előtörténetében keresendő. Ezt a történetet kell – amennyire csak lehetséges – elbeszélni, hogy az emberek emberi tapasztalatuk révén keresztény tapasztalatokra tehessenek szert. Az istentapasztalatot tehát tapasztalatokról szóló történetek közvetítik, amelyek annyira bevonják a hallgatót, hogy emberi tapasztalataival – és tapasztalataiban – hasonló, nevezetesen keresztény tapasztalatokra juthasson.
Ebből a belátásból íródott két Jézus-könyvem. Persze nem a katekézis, hanem a teológia síkján.
(…)
A tanulmány folytatása sok más, kiemelkedően fontos írással együtt a nemrég magyarul megjelent Schillebeeckx-szöveggyűjteményben olvasható: „Hit és tapasztalás”, vál., bev. és ford. Balogh Vilmos Szilárd, 2023 (magánkiadás). A kötet ára e-book-formátumban (pdf) 2800 Ft. Itt rendelhető meg »
A 2022-es és/vagy a 2021-es Mérleg megrendelői (az egyes kötetek ára 2200 Ft) kedvezményesen, 1800 Ft-ért juthatnak hozzá az átfogó Schillebeeckx-válogatáshoz. Megrendeléseiket a Mérleg elektronikus postacímére várjuk »
A kiadvány vásárlói – és reményünk szerint olvasói – a Mérleg/Mérleg Online működését segítik.
Egy fejezet a válogatásból teljes terjedelmében olvasható honlapunkon »
1 comment
Comments are closed.