Kijózanodás és reménység között – A katolikus egyház Szinodális Útja Németországban

1 A Szinodális Út indítéka

Az ötödik és egyben utolsó frankfurti szinodális közgyűlés (2023. március 9–11.) első estéjén a frankfurti dómban a „felelősség:em” (verantwort:ich) címmel megrendítő előadást tartottak, amely a tánc, a zene és a szavak segítségével a szexuális és spirituális visszaélések áldozatait állította a középpontba. Az előadás végén a szinodális közgyűlés tagjait – a nyilvánosság számára kevéssé észrevehetően – a szolidaritás, illetve az áldozatként és elkövetőként való saját érintettség többrétegű jelzéseként –, bevonták az összefonódások hálójába, amelyet a frankfurti dómban a fénytechnika is láthatóvá tett. Ekként a Szinodális Út végén ismét nagy erővel idézték fel a kezdő lökést, a botlás kövét – a németországi helyi egyházban papok által gyermekek, fiatalok és nők ellen elkövetett visszaélések közelmúltbeli feltárása miatt egyre súlyosbodó válságot –, amely elindította a Szinodális Utat. „Szinodális közgyűlésként a megtérés és a megújulás útját járjuk. Szembenézünk a szexualizált erőszak, a hatalommal való visszaélés és az egyházi eltussolás által érintettek felháborodásával és jogos panaszával (Kiv 3,7). Szeretnénk újra meghallani, szavakkal és tettekkel hirdetni az evangéliumot, Isten örömhírét. A Szinodális Út tehát az evangelizáció szolgálatában áll. Ehhez azonban elengedhetetlen bűnösségünk nyílt megvallása, és a bűn strukturális okainak feldolgozása” – olvasható az V. Szinodális Közgyűlésen második olvasatban elfogadott Preambulum szövegében.¹ Nem szabad, hogy rendszerszintű okok visszaélésekhez vezessenek az egyházban. Az egyháznak az erőszakmentesség terévé kell válnia. Ebben a súlyos válságban az érintettek „panasza és tiltakozása” egyúttal „a remény bátorító jele”. Ezért a Preambulum szerint „az érintettek hangja nem csupán hasznos tanács a tehetetlenségben, hanem Isten intő szava válik benne hallhatóvá önmagunk evangelizációjának útján. Sok más problémára is felhívják a figyelmünket, amelyek elhomályosítják az örömhírt egyházunkban, és súlyosan akadályozzák küldetését szekuláris környezetében: így a spirituális visszaélésekre, a hatalommal való visszaélésre, amely a klerikalizmusból és a hozzá nem értésből fakad; a nők, valamint a férfi és nő bináris rendjének nem megfelelő emberek semmibe vételére; nem utolsósorban pedig az egyházi szexuális erkölcs számos életellenes tiltó előírására. A Szinodális Út ezeknek a sürgető kérdéseknek szentelte négy központi témáját és cselekvési programját”.² A kettős előjel – a válság kifejeződése és a reménység jele – végigkísérte a Szinodális Utat, és beírta magát annak a szinodális „laboratóriumnak” a szellemi dinamikájába, amellyé a közösen megtett út három éve során a szinodális ülésszakokon és a négy tematikus fórumon zajló munka vált.

A Szinodális Út folytatja a németországi katolikus egyházban régóta tartó reformtörekvéseket. Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a berlini Canisius Kollégium akkori igazgatója, P. Klaus Mertes SJ bátor nyilatkozata révén nyilvánosságra kerültek a gyermekekkel és fiatalokkal szemben elkövetett súlyos visszaélések, a püspöki konferencia szintjén, a laikus testületek részvételével párbeszédfolyamat indult. Megvitatták azokat a kihívásokat, amelyek elé a pappá szentelések számának folyamatos csökkenése és az egyházból kilépők magas száma állítja a lelkipásztorkodást. Különösen nagy ellenállásba ütközött és ütközik ma is a plébániák összevonása – az az intézkedés, amely megszorításként éri a hosszú évek alatt kialakult helyi plébániai életet, és amelynek során nem kérik ki a laikus önkéntesek véleményét. Egyre határozottabbá váltak továbbá azok a hangok, amelyek a nők nagyobb mértékű részvételét követelik az egyházban. Az új szinodális projekt azt követően vált szükségessé, hogy „a Német Püspöki Konferencia területén és illetékességi körében papok, diakónusok és férfi szerzetesek által elkövetett szexuális visszaélések” feldolgozását elvégző MHG-tanulmány³ 2018. szeptember 24-i közzététele nyomán a német helyi egyházban eszkalálódott a válság.⁴ Elsősorban a Németország egyházi életét évtizedek óta aktívan alakító hívő katolikusok fogalmaznak meg súlyos kérdéseket az egyházi vezetés felé, követelve a visszaélések okainak mélyreható vizsgálatát és a belőle következő strukturális változásokat.

2 A Szinodális Út szerkezete

A Szinodális Út 2019. advent 1-jén indult útjára a Német Püspöki Konferencia (NPK) és a Német Katolikusok Központi Bizottsága (NKKB) közös projektjeként. Az első szinódusi ülésszak 2020. január 30. és február 1. között került sor Frankfurtban (a világjárvány idején a 2021. február 4–5-i találkozó digitális formában zajlott; továbbá 2020. szeptember 4-én regionális konferenciákat szerveztek Berlinben, Dortmundban, Frankfurtban, Ludwigshafenben és Münchenben). Ezt további ülésszakok követték: 2021. szeptember 30.– október 2., 2022. február 3–5. és 2022. szeptember 8–10. között, végül az ötödik szinodális ülésszakkal (2023. március 9–11.) ért véget a Szinodális Út. A záró istentiszteletre március 11-én került sor a frankfurti dómban. A szinodális közgyűlésnek mintegy 230 tagja volt, köztük a 27 (fő)egyházmegye összes püspöke és segédpüspöke, a Német Katolikusok Központi Bizottságának 69 képviselője, valamint a németországi egyházi szolgálatok és hivatalok, illetve a németországi teológiai karok, intézetek és egyházi főiskolák képviselői. A Szinodális Út elnökségét az NPK elnöke és alelnöke (Georg Bätzing püspök és Franz-Josef Bode püspök), továbbá az NKKB elnöke és alelnöke (Irme Stetter-Karp és Prof. Thomas Söding) alkották. Az elnökség a Vatikánnal egyeztetve jogi struktúrát adott a Szinodális Útnak, amely szabályozza a tanácskozás és a szavazás folyamatát; a döntések meghozatalára a szinodális közgyűlés valamennyi tagjának részvételével került sor, a végső döntésekhez (második olvasat) a püspökök kétharmados többsége szükséges. Így a szinodális közgyűlésen meghozott döntések – a szinódusi határozatoktól eltérően – nem kötelező érvényűek az egyes helyi püspökökre nézve, de mindenképpen nagymértékű elköteleződést jelentenek.

A visszaéléseket elemző MHG-tanulmány a következő főbb összetevőkre mutatott rá: a klerikalizmusra, a hatalommal való visszaélésre, az egyház szexuális erkölcstanára és a nők hiányára az egyház döntéshozó testületeiben és vezető pozícióiban. A Szinodális Út elnöksége a munkát eredetileg 2022 szeptemberében a 4. szinodális ülésszakkal szerette volna befejezni, de a világjárvány miatt 2023 márciusáig meghosszabbította. Tartalmát és szerkezetét az MHG elemzése és a lelkipásztori kihívások alapján határozta meg. Az első szinodális ülésszak által létrehívott négy tematikus fórumon az alábbi témakörökkel foglalkoztak: „Hatalom és hatalommegosztás az egyházban”, „Papi lét ma”, „Nők az egyházi szolgálatokban és tisztségekben”, „Sikeres kapcsolatokban élni – a szeretet megélése a szexualitásban és a párkapcsolatban”. Mindegyik fórumot közösen vezette az NPK és az NKKB egy-egy képviselője. Az egyes fórumok mintegy 30 tagját közösen jelölte ki az NPK és az NKKB. Ők egyházi szervezetekhez tartoznak, különböző egyházi területeken dolgoznak vagy tudományos tevékenységet folytatnak. A fórumokon és a plenáris üléseken zajló intenzív munka a világjárvány idején sem szakadt meg, hanem digitális formátumra váltott. A fórumok munkájának eredményeként egy a fórum témáját kifejtő teológiai alapszöveget és különféle cselekvésorientáló szövegeket mutattak be, ezeket a közgyűlés kétlépcsős folyamatban fogadta el: megvitatta és megszavazta, majd a plénumon elhatározott változtatásokat a fórumokon átvezették a szövegekbe, hogy a szerkesztett dokumentumot egy újabb ülésszakon második, végső szavazásra a közgyűlés elé lehessen terjeszteni. 

A ülésszakok között a fórumokon intenzív munkával fogalmazták meg, majd – az elfogadott szövegmódosítások alapján – egységesítették a dokumentumokat. Az egyes egyházmegyék képzési központjaiban (akadémiáin) vagy egyetemein a Szinodális Út témáiról mélyreható szemináriumokat és konferenciákat rendeztek, az esperesi kerületekben és a plébániai közösségekben előadásokat és egyéb rendezvényeket tartottak, az alapkérdésekről az új közösségi médiumokban, a fiatalok között is rendszeres beszélgetések zajlottak. Mindez intenzív eszmecseréhez vezetett az elmúlt években, ezért a Szinodális Út nem nevezhető egy szűk „elit” útjának, és témái nem a „teológusok agendájához” tartoznak, amint azt a Szinodális Út bírálói állították.

3 A Szinodális Út szövegei

A Szinodális Út munkájának eredményeként létrejött egy Preambulum és – A megtérés és megújulás útján. A németországi katolikus egyház Szinodális Útjának teológiai alapjai címmel – egy iránymutató dokumentum. További négy, az egyes fórumok által kidolgozott alapszöveg, valamint több cselekvésorientáló szöveg tárgyalja az egyházban történő hatalomgyakorlást, a hatalom megosztását, a papi lét kérdéseit, a nők egyházi szolgálatban és hivatalokban betöltendő szerepét és helyét, valamint a szexualitást és a nemek sokszínűségét. Ezek közül a szinodális közgyűlés második olvasatban három alapszöveget és tíz „akciószöveget” fogadott el. 

A Szinodális Út kiindulópontja tehát az egyházban tapasztalható súlyos visszaélési válság és a szexualizált és spirituális erőszak áldozatainak és túlélőinek helyzete (vö. iránymutató dokumentum). A szinodális közgyűlés és a fórumok munkájában ezért vettek részt – szinodális képviselőként és/vagy tanácsadóként – a visszaélések által érintett emberek. A fórumokon és a plenáris ülések során végzett munka központi mozzanata az ő meghallgatásuk volt. Véleményük döntő hatást gyakorolt a Szinodális Út tevékenységére.

Ennek jegyében íródott az iránymutató dokumentum is, amelynek teológiai és egyháztani megfontolásai a Szinodális Út minden nagy kérdésének legátfogóbb horizontjára tekintenek: az evangelizáció szolgálatára. Ennek feltétele, hogy a súlyos visszaélési válságot és összes következményét szem előtt tartva lefektessük a szükségessé vált reform teológiai alapjait és az alapelveket átültessük a lelkipásztori gyakorlatba. Azért, hogy hiteles egyházként hirdethessük az evangéliumot, és az evangélium – Isten irgalmának, az ember szabadulásának és megváltásának örömhíre, az élet tág horizontjának megnyílása – minden ember, különösen a szenvedők, a peremre szorultak és a megalázottak számára újra valósággá váljon. 

A visszaélési válság feldolgozása láthatóvá tette az egyházi reform megoldatlan strukturális kérdéseit. Az orientációs szöveg ezeket beágyazza a„idők jeleinek” (a II. Vatikáni Zsinattal abbamaradt) elemzésébe, valamint Isten egész népe, illetve a sensus fidelium mint „locus theologicus” tárgyalásába. Egyúttal pedig felveti a kérdést: mit jelent az evangélium elmélyült inkulturációja a németországi egyház sajátos kontextusában? Mit jelent Isten népének lenni, amely Isten ígéretét beváltva „az üdvösség szentsége” a világban? Milyen formát kell ölteniük az egyházi szolgálatoknak és vezetői funkcióknak ahhoz, hogy megfeleljenek ennek az ígéretnek, és hitelesen szolgálják az evangelizációt? Az iránymutató dokumentum szerint „a szinodális fórumok négy témája azokra az első lépésekre utal, amelyeket a megtérés és megújulás útján meg kell tenni. Mindegyik szükséges feltétele az emberek életét elkísérő evangelizációnak mint az egyház küldetésének, és mindegyik következtetéseket von le abból a tényből, hogy az egyház maga is evangelizációra szorul, ha hitelesen kíván tanúskodni Isten örömhíréről”.

A tematikus fórumok munkája a német helyi egyház II. Vatikáni Zsinat utáni útját folytatja. Németországban az 1970-es évektől kezdve – nem utolsó sorban a würzburgi szinódus (1971–1975) ösztönzésére – visszatérően napirenden volt a laikusok nagyobb mértékű részvételének, a papság és a világi hívők közti együttműködés új formáinak kérdése, a szinodális struktúrákról való gondolkodás, az egyházi hivatalok értelmezése, a papképzés reformja, valamint az új lelkipásztori feladatkörök és a nők egyenjogúsága az egyházban. A mai idősebb egyháztagok közül, akik hosszú évek óta aktívak a plébánai közösségekben és a különféle egyesületekben, sokakat mélyen érint a visszaélésekkel kapcsolatos válság, és csalódottak amiatt, hogy a szükséges reformok ismételten elmaradnak. Megtapasztalták, hogy II. János Pál pápasága idején hogyan korlátozták tilalmakkal a laikusok részvételének lehetőségeit – például azt, hogy világiak is prédikálhassanak az eucharisztia ünneplése során -, és hogy XVI. Benedek is kevés nyitottságot mutatott a reformokra. Számukra ezért a Szinodális Út az elmúlt évtizedek szükséges reformlépéseinek megszilárdítását jelenti. Felébredt a reményük, hogy folytatódik az út – amely bizonyosan nem fejeződött be a legutóbbi szinodális közgyűléssel. 

Ami fiatalabb szinodális képviselőket illeti: a fórumok témái – mindenekelőtt a nemek pluralitásának elismerése és a nők nagyobb mértékű egyházi részvétele iránti elköteleződés és az egyházi rend szentségének megnyitása a nők előtt – megfelelnek életük valóságának. Számukra a reformok kudarca elmélyíti a hit és az élet között tátongó szakadékot, és tovább nehezíti az evangélium közvetítését a fiatal nemzedék felé. Ebben a tekintetben a fórumokon kidolgozott és az alap-, illetve a cselekvésorientáló szövegekbe beépített teológiai távlatok bizonyosan nem csak a jelenlegi válsághelyzetre válaszolnak. Nem a németországi helyi egyház „különútját” jelentik, hanem a lelkipásztori reformok érdekében végzett teológiai kutatás több mint fél évszázados múltjához illeszkednek. Olyan fejlemények tehát, amelyek más helyi egyházakban is hasonló módon vannak jelen – tanúsítja ezt a világméretű szinodális folyamathoz kapcsolódó munka, amelynek vezérmotívuma: „Tedd tágassá sátradban a helyet” (Iz 54,2).

A fórumokon folytatott megbeszélések és a szinodális ülésszakok vitái nem voltak feszültségektől és konfliktusoktól mentesek, de a vitára szánt idő meghosszabbítása, az összejövetel megszakítása és kiscsoportos konzultációk (például a püspökök egymás közti tanácskozása) révén legtöbbször sikerült megtalálni a nézetkülönbségek kezelésének módját, megváltoztatni bizonyos szöveghelyeket és megtalálni a kompromisszumos megfogalmazásokat. Erre nem volt lehetőség a 4-es fórumnak a szexuális erkölcs kérdéseit tárgyaló alapszövege esetében. A nem bináris antropológiával és a homoszexualitás felszabadító megközelítésével kapcsolatos új szempontok, amelyeket ez a szöveg kidolgoz, a negyedik szinodális közgyűlésen jelenlévő püspökök részéről nem kapták meg a szükséges kétharmados többséget. Ugyanakkor a fórum elfogadta a Liturgikus áldás egymást szerető pároknak, A homoszexualitásról szóló tanítás újraértékelése és A nemek sokféleségéhez fűződő viszony című cselekvésorientáló szövegeket. A nemi erkölcsről szóló alapszöveg körüli heves viták fényében „történelmi pillanatként” értékelhető, hogy a 3. fórum Nők az egyházi szolgálatokban és tisztségekben című alapszövegét a negyedik ülésszak – a püspökök kétharmados többségével – elfogadta. A szöveg bibliai, történeti és rendszeres teológiai összefüggésben mutatja be a felszentelt szolgálat nők felé történő megnyitásának lehetséges távlatait, amelyek – mint az „idők” kivált fontos „jelei” a nemek közötti igazságos viszony lelkipásztori horizontjába épülnek be. A Nők a szentségi szolgálatban – a globális egyházi párbeszéd perspektívái című akciószöveget azonban a legutóbbi, ötödik ülésszakon éles viták közepette tárgyalták. Végül csak úgy kaphatott pozitív szavazatot a teljes közgyűléstől, hogy a szavazás a nők diakónussá szentelésének kérdésére összpontosított. Első olvasatban még el tudták fogadni a Intézkedések a nők egyházon belüli bántalmazása ellen című cselekvésorientáló szöveget (amely fontos kiegészítése a 4. fórum által előterjesztett és a második olvasatban elfogadott A szexualizált erőszak megelőzése, megakadályozása és az elkövetőkkel való bánásmód a katolikus egyházban című akciószövegnek).

Nem fogadták el viszont a Közös tanácskozás és döntés című akciószöveget, amelyet az 1. fórum készített elő, és amely a szinodális struktúrák egyházmegyei és egyházközségi szintű továbbfejlesztését, illetve egy „szinodális tanács” létrehozását szorgalmazta. E szöveg szerint a cél „a hívek részvételét és a közös döntést lehetővé tevő kötelező struktúrák létrehozása az egyházi élet és küldetés minden lényeges kérdésében való felelősségük alapján, valamint a döntések közös meghozatala az egyházmegyék szinodális testületeivel való kötelező együttműködésben”; „közös küzdelemről” van szó, „a döntések előkészítéséről és meghozataláról, magáról a szinodalitás elvéről, és ennek következményeként pedig a püspök vagy a lelkipásztor önkéntes elköteleződéséről a testület döntései mellett”. Itt válik nyilvánvalóvá a Szinodális Út szerkezetének „lényege”, amelyet a Szinodális Út római kritikája mindvégig fő célpontjának tekintett. A véleménykülönbség egyértelművé teszi, hogy mennyire mellőzhetetlen a globális szinódusi folyamat során a szinodalitás-elv és a részvételi struktúrák teológiai és egyházjogi tisztázása és ezzel együtt a püspöki tisztség teológiai átgondolásának folytatása.

4 Gyors visszatekintés a Szinodális Útra – kijózanodás és remény között

Úgy tűnik, a Preambulumban kifejeződő remény a Szinodális Út lezárulását követő első pár hónapban átadta helyét a kiábrándultságnak. A nyilvánosság elé kevésbé azok a reformimpulzusok kerülnek, amelyeket a Szinódusi Út akart adni a kihívásokkal küzdő helyi egyháznak, sokkal inkább a Római Kúria negatív döntései az egyes reformjavaslatokkal kapcsolatban. Róma elutasítja – többek közt – a laikusok vezetői és igehirdetői szolgálatát, a homoszexuális párok liturgikus keretben történő megáldását, a hívek bevonását a megyéspüspök kiválasztásába. Legfőképpen pedig püspökkari szinten heves vita folyik a Szinodális Bizottság létrehozásáról. Ez lenne az a testület, amelyben folytatódnának a közös konzultációk a németországi egyház központi kérdéseiről, és amely előkészítené a Szinodális Tanács – a püspökök és a laikusok képviselői által közösen működtetett tanácsadó és döntéshozó testület – létrehozását. A legutóbbi szinodális ülésszakot megelőzően A szinodális testület néhány püspök tagja – Rainer Maria Woelki bíboros, Rudolf Voderholzer püspök, Stefan Oster püspök, Bertram Meier püspök és Gregor Maria Hanke püspök – már az utolsó ülésszak előtt azzal a kérdéssel fordult a Római Kúriához, hogy milyen mértékben kötelesek részt venni egy ilyen szinodális bizottságban. Róma válaszát egy 2023. január 23-án kelt levélben kapta meg az NPK elnöke Pietro Parolin bíboros államtitkártól – a levelet Luis Ladaria Ferrer és Marc Ouellet bíborosok is aláírták.⁵ A bíborosok mind a Szinodális Bizottság, mind a Szinodális Tanács tervét összeegyeztethetetlennek tartják az egyház jelenlegi tanításával. A „Szinodális Tanács a német egyház új vezetési struktúráját alakítaná ki”, és „fölébe helyezné magát a Német Püspöki Konferencia tekintélyének”. A Német Egyházmegyék Szövetségének (VDD) döntése, miszerint nem finanszírozza a Szinodális Tanácsot, jól mutatja, hogy mennyire feszült a helyzet a német püspökök körében. Egyelőre bizonytalan, hogy 2023 őszén megkezdheti-e munkáját a Tanács, mivel alternatív finanszírozási lehetőséget találni nehéz. Egyelőre nem egészen nyilvánvaló, hogy az elmúlt hónapok „tragikus fejleményei előreláthatóak voltak” – amint a Freiburgi Egyetemen tanító teológus, Daniel Bogner véli⁶ –, mivel a Szinodális Út értékelése jelenleg is tart. Nyitott jogi struktúrájának paradox jellege azonban bizonyosan megmutatkozik a következő hetekben. A Szinódusi Út nem szinódus, nem előzte meg éveken át tartó konzultációs folyamat a német egyházban –mint például a 2021. október 3. és 10. között Ausztráliában tartott plenáris zsinat esetében, amelybe Isten népe több mint 200.000 szavazattal kapcsolódott be, hanem szinodális konzultációs folyamat, amelynek döntései nem kötelezőek az egyes helyi püspökökre nézve.

Ugyanakkor a Szinodális Út egy olyan katolicizmus megnyilvánulása, amely a demokratikus társadalomba és kultúrába ágyazódik, és amely különböző egyesületek és szövetségek révén a 19. század közepe óta szerveződik Németországban. Ezek kezdettől hozzájárultak és ma is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyházban és az egyházért tevékenykedő laikusok sajátos karizmáiknak megfelelő képzésben részesüljenek, hálózatot építsenek ki egymással, és erős öntudattal járuljanak hozzá Isten Népe, az egyház arculatának formálásához. Az elmúlt hetek vitái láthatóvá teszik, hogyan ütközik ez a demokratikus értékeket szem előtt tartó és a demokratikus kultúrába illeszkedő reformprojekt az egyház hierarchikus alkotmányával és „monarchikus vezetési modelljével”⁷. Az ebből adódó kiábrándulás és csalódás látható jelét adta Lukas Färber szinódusi képviselő – a münsteri egyházmegyében a Németországi Katolikus Ifjúsági Szövetség (BDKJ) munkatársa – azzal, hogy 2023. május 16-án kilépett az egyházból. „Kezdettől fogva irreális cél hozott össze bennünket”, mondta egy interjúban Färber, „az, hogy megszüntessük a szexualizált erőszak rendszerszintű okait. Hogy végül mi maradt? Néhány jó szöveg, túl sok kilúgozott »kompromisszum« – vagy inkább: túl sok kapituláció? – mindenekelőtt pedig nulla kötelezettség-vállalás…”.⁸ Egy a Szinodális Út iránt mélyen elkötelezett fiatalember fájdalmas döntését érdemes nagyon komolyan kell venni. Ezt a lépést az elmúlt években már sokan megtették, mások épp most fontolgatják.

Épp ezért jelentenek sokat az egyértelmű, őszinte és bátorító szavak és jelzések a Szinodális Út mellett elkötelezett püspökök, laikusok és teológusok részéről. Nem engedik, hogy kritikusai leszólják a Szinodális Utat, továbbra is hangsúlyozzák fontosságát a németországi helyi egyház alakulása szempontjából, legyen szó a nagy lelkipásztori kihívásokról, arról, hogy hiteles egyháza lehessünk Jézus Krisztusnak és a felszabadító evangéliumot hirdessük; vagy legyen szó az elvégzett teológiai munkáról, az elfogadott dokumentumok világegyházi jelentőségéről és a megélt szinodalitás spirituális tapasztalatáról. A Szinodális Út „a szinodalitás laboratóriuma” volt, amelyet éppúgy jellemeztek hullámvölgyei, a csalódás és a lemondás, a jogsértések miatti felháborodás pillanatai, mint a remény és a szolidaritás, a konszenzusért vívott közös harc pillanatai akkor, amikor a szavazás rendkívül nehéznek bizonyult. 

Mindenekelőtt pedig szükség lesz a Szinodális Út eredményeinek beemelésére a globális egyházi diskurzusba. A németországi Szinodális Út ugyanis érzékelhetővé teszi – ez épp a vele szemben megfogalmazott bírálatokból nyilvánvaló –, hogy mi lehetne a Ferenc pápa által összehívott világszinódus (2021–2024) és a (2023 októberében és 2024 októberében) hozzá kapcsolódó püspöki szinódusok elsődleges feladata: az, hogy elmélyültebb teológiai vitát kezdeményezzenek a püspöki tisztségről, a püspökök communiójáról, a pápa vezetői szolgálatáról és mindenekelőtt a „christifideles” (krisztushívők) összességének részvételéről a döntések előkészítésében csakúgy, mint a döntések meghozatalában. Amint arra Rafael Luciani venezuelai teológus (Boston College, USA) a szinodalitásról 2023. júniusában tartott würzburgi konferencián rámutatott: a szinodalitás azt jelenti, hogy „a döntéseket közösen hozzuk meg”.⁹ Pontosan ezt tették Németországban laikusok – férfiak és nők –, diakónusok, papok és püspökök, amikor a szinodalitás jegyében együttműködtek az öt szinodális ülésszakon és a Szinodális Út négy fórumán.

(Mártonffy Marcell fordítása)