„Szentatya, mentsen meg minket!” – Üldözött zsidók könyörgő levelei XII. Piusz pápához

Az „Asking the Pope for Help” projekt 

A náci rezsim idején Európából becslések szerint mintegy 15 000 zsidó ember kért segítséget XII. Piusz pápától és a Vatikántól. Leírásaik atrocitásokról, üldöztetésről és a halálfélelemről szólnak. Hubert Wolf egyháztörténész-professzor és csoportja¹ kutatási projektet indított 2023.január 23-án  Asking the Pope for Help („Segítséget kérve a pápától”) címmel². A tudományos munka a tervek szerint a vatikáni levéltárakban őrzött kérőleveleket rögzíti, szakemberek által kommentált, digitális kiadásban készíti el a nyilvánosság számára.

A projekt bemutatására a bajorországi Katolikus Akadémián került sor, ahol a Német Püspöki Konferenciával együttműködve nyilvános vitát tartottak, szándékosan a nemzetiszocializmus áldozatainak emléknapja (2023. január 27.) előtt.³ A projekt vezetője így nyilatkozott: 

Örülünk, hogy egy évnyi előkészítés után a katolikus egyház és a zsidó közösség képviselőivel együtt ünnepelhetjük a pápától segítséget kérőkre vonatkozó projektünk elindítását. Tapasztalt csapatommal együtt történészekként már régóta készültünk a XII. Piusz pápáról szóló vatikáni levéltár megnyitására. Bár már évek óta ismerjük a vatikáni aktákat és dolgozunk velük, az ott talált kérvénylevelek ismét kiszélesítették a katolikus egyház második világháborúban betöltött szerepéről alkotott képünket. Azzal a döntésünkkel, hogy tízéves projektünkben nem a pápára és tetteire, hanem a zsidó kérvényezőkre összpontosítunk, paradigmaváltást hajtunk végre. […] Célunk, hogy egyrészt újra hangot adjunk azoknak a zsidó embereknek, akiknek emlékét a nemzetiszocialisták ki akarták törölni, és nyilvánosan láthatóvá tegyük sorsukat, másrészt az egyedi esetek aprólékos kiértékelésének köszönhetően olyan átfogó kérdésekre is következtetéseket tudjunk majd levonni, mint például: Melyik levél jutott el a pápához, és melyik nem? Hány esetben tudott segíteni a Szentszék? Volt-e különbség a megkeresztelt és a nem megkeresztelt zsidók között?⁴

A korábbi szentszéki német nagykövet, Annette Schavan, aki az Erinnerung, Verantwortung, Zukunft (Emlékezet, felelősség és jövő) alapítvány elnöke, ugyanezen a nyilvános vitán méltatta az emlékezés kultúrája iránti elkötelezettséget, amely felvilágosít és lerombolja az illúziókat. Az emlékezés kultúrája 

felidézi a feledésbe merült tényeket – mert a felejtés könnyebbnek tűnt és lehetővé tette, hogy a történelmet a saját ízlés és érdeklődés szerint meséljük el. A felejtés átlényegíti a múltat, és tehetetlenné teszi azokat a társadalmi próbálkozásokat, amelyek a múlt megismerésére irányulnak, és abból tanulni szeretnének. […] Az antiszemitizmus nyilvánvalóan erősödik, és az új nacionalizmusok Európában veszélyeztetik a béke nagy művét, az Európai Uniót. Az európai társadalmakban és az európai társadalmak közötti békéhez hozzátartozik az antiszemitizmus és a rasszizmus minden formájának felkutatása és leküzdése. Az emlékezés minden társadalom egyik nagy kulturális feladataként teljes erővel ezt szolgálja. Nem merülhet ki a retorikában, és nem lehet csak általánosságban megvalósítani. […] Az emlékezés felvilágosít, ebben és más projektekben azt követeli, hogy foglalkozzunk az áldozatokkal, életrajzukkal és szenvedésükkel, vállaljuk a felelősséget azért, hogy mit kell ma tenni annak érdekében, hogy minden ember méltósága sérthetetlen maradjon.

A Német Püspöki Konferenciát ezen a projekt-bemutatón, Jörg Michael Peters, trieri segédpüspök képviselte. Az ökumenikus bizottság zsidósággal való vallási kapcsolatokért felelős albizottságának nevében hangsúlyozta, hogy a zsidók levelei olyan emberek kétségbeeséséről szólnak, akik hónapokon át az üldöztetés és deportálás elől menekülve sok mindent vállaltak, és rá kellett jönniük, hogy nincsenek menekülési útvonalak, minden utat lezártak. Megfogalmazása szerint:

Valóban reménytelen helyzetben vannak, érzik, ahogy az életterük egyre jobban szűkül. A pápához írt levelek jelentik az utolsó lehetőséget, az utolsó reményt, hogy megmeneküljenek a halál elől. […] A beadványok érzékeltették, hogy mit jelent az ilyen különböző életrajzú személyek számára a kirekesztés és az üldöztetés. […] A vatikáni levéltárból származó petíciók életrajzi tanúvallomásokként emlékezetkultúránk fontos részévé válhatnak. […] Mi és a jövő nemzedékek is megsejthetik ezekből, mit jelentett az egyes emberek számára a társadalmi kiközösítés és üldözés, mit jelentett családtagjaik és közeli barátaik életéért való félelem, valamint abban a tudatban élni tovább, hogy szeretteiket meggyilkolták. A történelem megértéséhez ugyanolyan fontos az adott vagy megtagadott segítség struktúráinak történelmi kutatása, mint az üldözött zsidók nézőpontja. Ez nem csak a múlt megértésére vonatkozik, hanem az antiszemitizmussal való jelenlegi szembesülésre is. […] A történelmileg megalapozott emlékezés arra, hogy mit tett az antiszemitizmus a múltban, hogyan terhelte, korlátozta és végül elpusztította a zsidók életét. Ez pedig fontos része az antiszemitizmus elleni jelenlegi küzdelemnek.

A projekt háttere

Az Asking the Pope for Help című kutatási projektben sok szervezet elismeri és méltányolja a Hubert Wolf egyháztörténész és csoportja által végzett munka fontosságát. Egyre kevesebb a holokauszt túlélője. Így egyre csökken annak a lehetősége, hogy velük párbeszédet folytassunk, mind az egyházban, mind pedig a társadalomban bevonjunk őket az antiszemitizmus elleni nevelésbe. Ezek a találkozások fontos impulzusokat adtak és adnak a zsidó-keresztény párbeszédhez és a vallások közötti megbékéléshez. Ezért is fontos ennek a projektnek a megvalósítása. A kezdeti finanszírozást az Erinnerung, Verantwortung, Zukunft, valamint a Krupp Alapítvány vállalta fel. Később társult az elképzelések megvalósításának támogatásához a Szövetségi Külügyminisztérium, valamint az SAP szoftvercég. Részletek tekintetében itt utalnánk a projekt internet oldalára: https://www.uni-muenster.de/FB2/aph/index.html.

Online bárki által elérhető dokumentumok

A pápa az interneten hozzáférhetővé tette az üldözött zsidók könyörgő leveleit.⁵ Hubert Wolf szerint ez olyan, mintha a katolikus egyházban hirtelen engedélyeznék a nők pappá szentelését. Bátran nevezhetjük szenzációnak is, ami 2022 júniusában a Vatikánban történt. A pápai államtitkárság archívuma, vagyis a katolikus egyház egyik legfontosabb levéltára váratlanul közreadott bizonyos aktákat, mégpedig mindenki számára elérhetően. És nem akármilyen dokumentumsorozatról van szó – az üldözött zsidók több ezer levelének először mintegy 70%-a vált online olvashatóvá, 2023 februárjában pedig már a teljes levélkorpusz.

Az Ebrei („Zsidók”) gyűjtemény⁶ 40 000 oldala a modern egyháztörténelem egyik legvitatottabb témájához kapcsolódik: XII. Piusznak a holokauszthoz fűződő viszonyához. A pápa hallgatott a soáról. 1939 és 1945 között több ezer könyörgő levelet kapott zsidó emberektől, megrázó vallomásokat, amelyek az üldözöttek utolsó reményéről szóltak: arról, hogy a „Szentatya” megmentheti őket a deportálástól és a gyilkosságtól. Sok ilyen esetben XII. Piusz és a Kúria kísérletet tett a segítségnyújtásra. Más esetekben semmi sem történt. 

Miért válnak a fájlok általánosan hozzáférhetővé? A vatikáni levéltári politikának ugyanis voltak sziklaszilárd alapelvei: a forrásokhoz csak olyan történészek férhettek hozzá, akik legalább tudományos fokozattal rendelkeztek. A kutatóhelyek elfoglalásáról a prefektus dönthetett. A vatikáni forrásokat csak a helyszínen, a római olvasóteremben lehetett megtekinteni. A kézzel történő másolás és kivonatolás volt az egyetlen lehetőség több mint egy évszázadig, miután 1881-ben megnyitották a Vatikáni Titkos Levéltárat a kutatás előtt. A magánhasználatra szánt egyéni másolatokhoz a prefektus engedélye kellett, és drágák voltak. Még az összesítőkhöz, az inventáriumokhoz sem lehetett online hozzáférni. 

„Miközben az állami levéltárak digitálisan már régóta elérhetővé tették állományukat – írja Hubert Wolf –, Rómában ez szentségtörésnek számított. Amikor 2020-ban végre kutathatóvá váltak XII. Piusz pápaságának dokumentumai, a vatikáni levéltár képviselői még mindig nyilvánosan állították, hogy nyílt hozzáférésű, digitális nyitásról szó sem lehet. És most ez!” Igazi meglepetés, valódi szenzáció. 

Felmerül a kérdés, hogy mi értelme van akkor például a Wolf professzor által elindított Asking the Pope for Helpprojektnek. Véleménye szerint az aktualitás továbbra is megmarad, aminek több oka is van: 

Egyrészt az akták további magyarázatok nélkül nehezen érthetőek a laikusok számára. Az archívum csak ebben a sorozatban szkennelte be az eredeti dokumentumokat a rendezésüknek megfelelően, és tette fel őket az internetre. Ezek között vannak olasz, román, francia és sok más nyelven kézzel írt, nehezen olvasható levelek. Emellett gyakran a Kúria egyes munkatársait közvetlenül megszólítják. Megfelelő szakértelem nélkül azonban nem lehet megtudni, hogy az adott személy egyáltalán miért volt felelős. Az iratokon található kézzel írt megjegyzések szintén rejtélyek maradnak a hétköznapi olvasó számára. Például először meg kell értenie, hogy egy olyan kis széljegyzet, mint Ex. Aud. SS, azt jelenti, hogy ezt a levelet valójában személyesen a pápának adták át. Megfelelő ismeretek nélkül a felhasználó számára nehéz megérteni ezeket a kúrián belüli fontos folyamatokat. Kiadásunk azonban éppen ezt kívánja megtenni a nagyközönség számára: a kézzel írott leveleket átírjuk, olvashatóvá tesszük, a személyeket, valamint a megjegyzéseket átláthatóan magyarázzuk és rendszerezzük. És természetesen sok kérdést lehet majd feltenni a forrásokkal kapcsolatosan: Hány zsidónak segített a Szentszék? Kinek segített és kinek nem? Hogyan segített? […] A kritikai kiadás már csak ezért is nélkülözhetetlen. Másrészt, még ez a most nyilvánosságra hozott hatalmas dokumentumhalmaz is csak a történet egy része. Nem mindent gyűjtöttek egy helyre a vatikáni levéltárban. Az államtitkárság első osztályának levéltárában található „Ebrei” sorozat korántsem tartalmazza az összes zsidó „ügyet”, Számtalan kérvénylevél található az Apostoli Levéltár számos más sorozatában is, különösen a Commissione Soccorsi „Razza” („Faj”) osztályán, de a nunciatúrák mintegy 70 levéltárában is. Ráadásul az „Ebrei” sorozatban található egyéni segélykérések dokumentációja sem teljes körű. Gyakran egy egész sor egyházi szereplő vett részt egy-egy folyamatban, kommunikáltak egymással, de egymással szemben is. A vonatkozó levelezés ezért szintén különböző levéltárakban található. Kizárólag az „Ebrei” sorozatra támaszkodni ezért nem volna elegendő. […] Átfogó rekonstrukció csak akkor lehetséges, ha egy ügyet végigkövetünk, figyelembe véve az összes vatikáni hivatalt és a különböző forrásokat.⁷

Lehetséges magyar szálak

Az online nyilvánosságra hozott anyag tartalmának gyors átfutásakor számtalan magyar névre, illetve magyar szövegre bukkanunk.⁸ Csak néhány az említés szintjén. Rögtön az első pozícióban az „anonim” megjelöltek között van két magyar nyelvű dokumentum. Az egyik egy egyszerű levelezőlapra íródott 1939. december 29-én. Szerzője Keményfi Lénárt mérnök (Budapest, Andrássy út 12.), aki a „megtértek megbízásából” fordul a pápához. Ugyanitt található egy gépelt levél, amelyet egy évvel korábban, 1938 karácsonyán fogalmaztak meg a „Legsürgősebb intézkedésben reménykedve és bízva: Magyarországi született keresztény félvér magyarok”. Hosszas megjegyzések találhatóak Pogany Giorgio (nyilván Pogány György) nagyváradi egyházmegyés pap ügyében (107-es pozíció), amelynek kezdete egy, a budapesti nunciatúráról induló, latin nyelvű levél. Aki figyelmesen keres, sok magyar névvel találkozhat az inventáriumban. Ezeknek a sorsoknak a felderítése nyilvánvalóan komoly munkát követel, és az emlékezés ápolása mellett – miként Wolf professzor utal rá – sok kérdés megoldásához is jelentősen hozzájárulhat.

Befejezésként álljon itt egy idézet a sok-sok közzétett levél egyikéből (megtalálható a 154-es pozíció alatt; géppel íródott, az eredeti írásmódot megtartottuk). 

Szentatyám!

Mélységes lelki megilletődöttséggel, tisztelettel és alázatossággal fordulok zsidó vallásu ember létemre Szentségedhez, mint mindég, most is az Örökkévaló Istennek kérve segítségét ahhoz, hogy fiui kérésem a Szentatyánál meghallgatásra találjon.

Nem a magam dolgában fordulok kérelemmel Szentségedhez, szerény személyem nem érdemel annyi fontosságot, hittestvéreim sorsáért aggódom, Izráel népének szomoru sorsa indit arra, hogy a Szentatya segitségét kérjem, a mindjobban terjedő pogány gyülölettel szemben, mely megsemmisitésünkre törekszik.

Szentséged Egyházának kötelékébe tartozónak vallják magukat azok, kik a Krisztusi Szeretet igéit, gyülölködésre váltva, annak isszonyu, gyorsan terjedő és könnyen megfogamzó magvait hintik szét a gyarló, s megtévesztésre oly könnyen alkalmas emberi lélekben, bünre csábitva testvéreiket, felebarátaik életére tőrve.

A Hazámmal szomszédos Birodalomban, anyák szemeláttára irtották, s irtják ma is a gyermekeket, ártatlan kisdedeket megfosztanak apáiktól, s az apai kéz jóságos gondoskodásától, egyetlen „bünért”, hogy zsidók, s hogy törhetetlen hittel ragaszkodnak őseik hittéhez. Isten látja, s egy pár igaz ember, hogy ez nem bün. Az egy Örökkévaló Istenhez ragaszkodó nép, Izráel népe nem zugolódik, csak szenved. Fáj Szentatyám az a sok vér, mely ártatlanul hull, fáj a sok igazságtalan megaláztatás, melyet Krisztus keresztjének védelmében követnek el velünk szemben. 

Hü fia vagyok Hazámnak, bármennyire is ellenzik ezt mások, és látnom kell, hogy olyan törvényeket hoznak ellenünk, melyek elvonják a kenyeret a gyerekek és a betegek szájától, s hivatva vannak kipusztitani Izráel népét, a népet, melyből Krisztus származott.

Egyszerü, Istenfélő ember vagyok, nem birok nagy szavakkal élni, kérésemnek sem tudok határozott formában kifejezést adni, csak alázatosan kérni Szentségedet, hogy tegyen valamit a zsidó felekezetért, valami oly magasztosat, amely felhivni legyen képes a világ figyelmét, a keresztény egyház legszebb törvényére, a Krisztusi Igék legszebbikére, a Szeretet Igéjére, mely mintha teljesen a feledés sürü homályába merülne már. 

[…] 

Szentséged, talán minden eddigi Pápánál szomorubb időket él, s minden feladatnál nagyobbak előtt áll. Kérem a Mindenható Uristent, hogy adjon Szentségednek erőt, egészséget ahhoz, hogy az Anyaszentegyház által hirdetett nemes és magasztos Igéknek érvényt szerezhessen, hogy a Szeretet Igéit minnél tovább, s minél hatásosabban hirdethesse, Hogy az arra rászorultakat védelmébe vehesse, hogy meg tudja akadályozni azoknak az elpusztítását, akik Istenhez való ragaszkodásukért ma oly sokat szenvednek. Békés, jámbor nép Izráel népe, imádkozik, dolgozik, szereti felebarátait, érdemes Szentséged védelmére.

Adja az Isten, hogy a népek magukhoz térjenek, ráeszméljenek bünős lelkükre, és hogy az ember, Ember lehessen. Ámen. 

Fiui tisztelettel és alázatossággal, Szentséged és Mindazok iránt kik Istent, s az Ö igéit hirdetik,

Várkonyi Pál. 

Nem kapcsolódik hozzá semmiféle külön jegyzet, utólagos megjegyzés, pusztán a „címlapon” egy (latinul kézzel írt) tárgymegjelölés: hebraeus petit auxilium morale contra leges in haebraeos latas (zsidó erkölcsi segítséget kér a zsidótörvények ellen). Nem tudjuk sem azt, mi lett a levél írójának sorsa (a Yad Vasem könyvében nem találtuk), sem azt, hogy a Vatikán munkatársai közül ki láthatta a levelet. A feladó címe: Várkonyi Pál, Budapest, VII. Peterdi u. 30, a levél keltezése: 1939. március 26. 

---