Visszaélés és manipuláció az Opus Dei intézményeiben
2024.08.02. Mérleg
Több tucat volt tagja szerint a katolikus szervezet tinédzsereket toboroz és késztet szigorú aszketikus életre – számol be 2024. július 31-én közölt tudósításában a Financial Times.
A lelkek fölötti hatalommal való egyházi visszaélés sajátos formája, a spirituális kényszerítéssel és manipulációval véghez vitt (az ún. új lelkiségi mozgalmak belső működése kapcsán is sokat emlegetett) abúzus került az érdeklődés fókuszába, amikor a Josemaria Escrívá spanyol pap által 1928-ban alapított, merev gondolkodású katolikus szervezetet, az Opus Deit több tucat volt tagja gyermektoborzással vádolta meg. Az egykori tagok a Financial Times (FT) újságírójának, Antonia Cundynak elmondták, hogy némelyiküket kora ifjúkorában behálózta az ultrakonzervatív társaság, míg mások az elmúlt évtizedben tanúi voltak tizennyolc év alattiak megkörnyékezésének. Ex-tagok arról is beszámoltak, hogy az érintett tizenéveseket a „testi önsanyargatás” gyakorlatainak elsajátítására bátorították. Az alábbiakban az FT 2024. július 31-én közölt írását ismertetjük.
„Minden a toborzás szándékával történik” – nyilatkozta a Magyarországon is jelenlévő Opus egyik disszidense, aki az elmúlt öt évben egy kolumbiai ifjúsági klubot vezetett. Szerinte a nyomásgyakorlás szempontjából ideális életkor tizennégy és fél év körül van. Elsősorban a gyengéket veszik célba és erősítik meg szilárd csoportöntudattal, „ami a sok bizonytalansággal járó tinédzserkorban fontos befolyásoló tényező”.
A vallástipológiai szempontból a fundamentalista spektrumban elhelyezhető – a Ferencet közvetlenül megelőző pápák által szívélyesen felkarolt – Opus Dei (vagy ahogy röviden említik: „a Mű”) alapszabálya 1982 óta megtiltja tizennyolc év alatti fiatalok csatlakozását. Ennek jegyében „a Mű” nyomatékosan állítja, hogy gyerekekre nem gyakorol nyomást. Az „ifjú jelöltek” jelentkezéséhez szülői beleegyezés szükséges, és nem vállalhatnak semmilyen kötelezettséget vagy felelősséget.
Több mint egy tucat egykori tag tanúsította azonban, hogy kiskorúakat olyan gyakorlatokra is bátorítottak, mint a testi fenyítés, amelynek során ciliciumot – szöges láncból készült vezeklőövet – viselnek combjukon, vagy kötélből készült korbáccsal fenyítik testüket. A szervezet szerint a vezeklőöv és a korbács kiskorúak általi használata a múltban előfordult ugyan, de „meglepő” az az állítás, hogy a gyakorlat ma is folytatódik, mert noha e kérdést nem szabályozták kifejezetten, évtizedekkel ezelőtt „mentalitásváltás” történt. Az év elején az FT nők és fiatal lányok munkaügyi kizsákmányolásával kapcsolatban vizsgálódott az Opus Deinél – ekkortól kezdve jelentkeztek volt tagok a lapnál. A szervezet tagadta a vádakat.
„A Mű” világszerte 95 ezer tagot számlál. Körülbelül egynegyedük cölibátusban él – közülük valók a legmagasabb vezetői pozíciók birtokosai. Korábbi tagok szerint a gyermekek különösen mint cölibátusra készülő potenciális újoncok váltak a toborzás célpontjává. Az angol lapnak nyilatkozó egykori opus deisek szerint „a felkészítés már tizennégy éves korban elkezdődik. (…) A kiskorúak verbuválásának gyakorlata nemcsak állandó, hanem intenzív, megtervezett, visszaélésszerű és szégyentelen is”. A mindezt visszautasító Opus Dei mindazonáltal arra figyelmeztet, hogy „nem újdonság, ha valaki már egészen fiatal korban mély hitre törekszik. A katolikus egyház szentté avatott olyan embereket, akik már nagyon fiatalon meghallották és követték a hívást – ilyen volt a 19. században a karmelita Lisieux-i Szent Teréz”.
A gyermekek toborzásával kapcsolatos vádak nem előzmény nélküliek. Az ultrakonzervatív csoportot már régóta vizsgálják feltételezett titkolózása és a tagsága egy jelentékeny részének vallási, politikai és üzleti körökre gyakorolt befolyása miatt. 2021-ben negyvenhárom latin-amerikai nő fordult írásos panasszal a Vatikánhoz, emberkereskedelemmel és kizsákmányolással vádolva meg „a Művet” – az argentin hatóságok jelenleg is vizsgálják állításaikat. 2024 elején az FT oknyomozása hasonló információkhoz jutott Európában, az Egyesült Államokban és Afrikában. Tizenhat nő vallotta, hogy több évtizeden át kényszerítették őket fizetetlen háztartási munkára.
Az Opus Dei tagadja mind a kizsákmányolásra, mind a lélektani kontrollra vonatkozó állításokat, kiemelve, hogy hivatalosan tiltja tizennyolc éven aluliak belépését, a belépési szándékot pedig több éven keresztül többször is meg kell erősíteni, mielőtt a jelölt jogszerűen felvételt nyerne. Az FT vizsgálódása kapcsán jelentkező egykori tagok közül ellenben több mint húszan jelentették ki, hogy az 1982-es tilalom ellenére már gyermekként tevékenyen részt vettek az apostolkodó intézmény életében. „Bármi volt is tehát a jogi tényállás, a formaságok nem számítottak. Odaadtad a szíved, és beindult a nyomás: maradj hűséges. (…) Bár jogilag nem vagy tag, a nyomás és a kötelezettség szerint kezdesz élni. Hiszen ha kilépsz, a pokolra jutsz, mert elutasítod Isten hívását” – idézte fel saját élményét a kolumbiai ifjúsági klub hajdani igazgatóhelyettese.
„Az ifjú jelöltekkel egyértelműen közlik, hogy nem tagjai az Opus Deinek” – így a szervezet szóvivője. „Arról is megbizonyosodunk, hogy junior jelöltjeink kellően érettek ahhoz, hogy tájékozottan adják beleegyezésüket és dönthessenek hivatásukról. (…) Bármiféle kényszerítés visszataszító lenne, hiszen teljes mértékben ellentétes irányelveinkkel.” Ezzel szemben a kolumbiai ex-tag szerint abban a két évben, amikor az ifjúsági klubban dolgozott, a lelki nyomás hatására öt fiú „füttyentett” – belső használatra így nevezték a szervezetben a teljes elköteleződést – és vált a presszió hatására cölibátusban élő taggá. „Egyre többet mondogatják nekik: »O.K., gyere velünk imádkozni« – és minél többet imádkoznak, annál kedvesebben bánnak velük. Majd azt javasolják nekik: beszéljenek a pappal, gyónjanak meg. Aki sok figyelmet kap, lassan úgy érzi, hogy éppen ezt akarta. Hatott a manipuláció és a nyomásgyakorlás”.
Peruban egy vendéglátóipari lányiskola egykori igazgatója elmondta az FT-nek, hogy az iskola fő célja segédmunkásnők, vagyis az Opus Dei központjaiban házimunkát végző nők toborzása volt. Az oktatási kínálat javítása iránt „nem volt érdeklődés”, ellenben „nagy érdeklődés mutatkozott a tanulók indoktrinálása, tudatuk megdolgozása iránt”. Noha „a Mű” képviselői oktatási és nevelési célokat emlegettek, „a valóság, amit láttam, ennek épp az ellenkezője volt. Ingyen munkaerőhöz jutottak a központjaikban történő munkavégzés céljából” – mondta a lemondott igazgató, aki 2021-ben azért hagyta el az Opus Deit, mert az iskola megreformálására tett próbálkozásait figyelmen kívül hagyták.
Az Opus Dei egyes országokban érzékelhetőbben megreformálta gyakorlatát, máshol kevésbé. A FT kérdésére két kilépett észak-amerikai tag azt válaszolta, hogy tizennyolc éves korukig egyértelmű volt számukra: nem teljes jogú tagok. Egy másik egyesült államokbeli volt tag viszont elmesélte, hogy 2013-ban, tizenhat éves korában „füttyentett”: egy az Opus Dei által szervezett ifjúsági kurzuson csatlakozott a junior tagsághoz. „Éreztem a nyomást, hogy azonnal be kell lépnem” – emlékezett vissza –, „nem várhattam tovább”. A szervezet ekkor átvette az irányítást a pénzügyei felett. „Minden hónapban elkérték a bankszámlakivonatomat”, ha bármit vásároltam, „át kellett adnom a blokkokat (…) Rosszul érintett, úgy éreztem, hogy nincs magánéletem”.
Írországban és az Egyesült Királyságban öt korábbi ún. segédnumerárius (társult tag), aki a 2024-es vizsgálódás keretében nyilatkozott a Financial Times-nak, polgári pert indított „a Mű” ellen személyiségi jogok sérelme miatt. Egy írországi nő rendőrségi feljelentés keretében is megismételte, amit az angol lapnak az 1970-es évek végétől az 1980-as évek közepéig tartó időszakban szerzett tapasztalatairól mondott. Az ír rendőrség nem reagált az FT megkeresésre, amint a Vatikán sem. Az Opus Dei szóvivője pedig „azt közölte, hogy a szervezet nem nyilatkozhat folyamatban lévő jogi ügyekről”.